Nyomtatás

TRIANON 100.

1920-2020

A Fodor András Általános Iskola emlékező gondolatai

   102818642_1415985688594829_4463868495527936000_n.jpg  

 

 

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Juhász Gyula – Trianon /részlet/

 

Nehéz megfogalmazni mit érzünk a Trianon szó hallatán…Számtalan megemlékezés él egy-egy idős, vagy középkorú magyar, vagy akár iskolás gyermek emlékében. Igen, már a gyerekek előtt sem ismeretlen Trianon története, hiszen egyre több családban komoly beszédtéma a Nagy Magyarország elvesztése. Trianon minden magyar tragédiája. Az időseké ugyanúgy, mint a fiataloké, a nőké ugyanúgy, mint a férfiaké, az anyaországiaké ugyanúgy, mint a határontúliaké. Persze a mértékekben lehetnek különbségek. Voltak, akik elvesztettek mindent és újra kellett építeni életüket, voltak, akik megaláztatásban részesültek az elmúlt száz évben, de voltak olyanok is, akik a határtól messze éltek, így kevésbé érintette őket Trianon szomorúsága.

100 évvel ezelőtt Magyarország egy vesztes háborúban vett részt. Ez politikailag vitathatatlan. Büntetésként ránk rótták azt, amit addig még egyetlen nemzetre sem. Elvették a közel 1000 éves országrészeinket, kitéve annak a magyarságot, hogy egy idegen országban kisebbségben éljen.

A tragédia bekövetkezett. A következő évtizedek arról szóltak, hogy vissza kell szerezni, azt, amit jogtalanul vettek el.

 


„Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.”

Juhász Gyula – Trianon /részlet/

Magyarország veszteségei a mai napig felbecsülhetetlenek, pénzben, anyagi javakban nem kifejezhetők. Nincs annyi tinta és papír ebben a világban, amivel le lehetne írni azt, amit elvesztettünk. Művészeink, íróink, költőink, festőink, zenészeink, színészeink a mai napig próbálják kiadni magukból mindazt a fájdalmat, amire az egyszerű ember szinte képtelen. Felsorolni is lehetetlen - a száraz tények mellett – hogy mekkorák a veszteségeink.

Elvesztettük Pozsonyt, a magyar reformkori országgyűlések helyszíneit, Kassát, ahol Rákóczi nyugszik, Lőcsét, ahol Mikszáth Kálmány fekete városa játszódik, Nagyváradot, Szent László királyunk városát, Aradot, ahol a magyar függetlenségért halt 13 aradi vértanú nem nyugodhat, Szabadkát, Kosztolányi Dezső szülővárosát, Munkácsot, amit 3 éven át védett Zrínyi Ilona és a Vereckei hágót, ahol őseink több, mint ezer éve megtalálták az idevezető utat.

A filmekből, novellákból, regényekből versekből sokszor felelevenedik az elvesztett táj, az elvesztett emberek kétségbeesett arca, és a tudat, hogy elszakadtunk. Az akkori feldühödött politikai elit alakította ki az új határokat.

Akiknek ezt köszönhetjük, nekik szeretném idézni Radnóti Miklós ideillő sorait.

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat”

Radnóti Miklós – Nem tudhatom /részlet/

Ami minden magyar kötelessége, hogy a felnővő nemzedékeknek hitelesen át kell adni mindazt, amit örököltünk 1920. június 4-én. Felelőssége ez a mindenkori politikai elitnek, az oktatásnak és a családoknak is. A valóságot eltorzítani, a tényeket elbagatelizálni is bűn. Ebben a kérdésben tud a magyarság leginkább összetartani, de ezt mások is tudják, így ez lesz az első, amit kívülről is támadnak majd.

Egyet örökre véssünk az eszünkbe: a felvidéki magyar, az erdélyi magyar, a kárpátaljai magyar, a délvidéki magyar is magyar, attól függetlenül, hogy melyik országban maradt a döntés után. Épp elég nekik elviselni azt, hogy nem a régi Magyarországon élhetnek…

„Nem kell beszélni róla sohasem?

De mindig, mindig gondoljunk reá!”

Juhász Gyula – Trianon /részlet/

 

TRIANONNAL KAPCSOLATOS FILMEK, VERSEK, DALOK

Wass Albert – Elég! Szörényi Levente – Adjátok vissza a hegyeimet! (Musical részlet)

http://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/49548/szorenyi-levente/eleg-volt-wass-albert-adjatok-vissza-a-hegyeimet---szovegreszleteire-zeneszoveg.html

Wass Albert – Elég! Selmeczi Roland – Adjátok vissza a hegyeimet! (Vers)

https://www.youtube.com/watch?v=aDSZfCPsRlA

Radnóti Miklós – Nem tudhatom. Reviczky Gábor előadásában.

https://www.youtube.com/watch?v=ga_ucCLMHrc 

Peti utazása Nagy Magyarországon. Mese Trianonról gyerekeknek.

https://www.youtube.com/watch?v=eJHp8DjHQ6k

Trianon 5 percben

https://www.youtube.com/watch?v=t_P1RCzWhFI

Trianoni gyorstalpaló

https://www.youtube.com/watch?v=xJcxy2OPrF8

Érdekességek Trianonról – A győztesek se akarták?

https://www.youtube.com/watch?v=yceHrDF_GH8

Trianon – dokumentumfilm

https://www.youtube.com/watch?v=ipQ7lzBvgdk

Gróf Apponyi Albert trianoni védőbeszéde

https://www.youtube.com/watch?v=ulQZMdYn4Jw

TriaNOn 100 - Egy vérből valók vagyunk

https://www.youtube.com/watch?v=qMOGFMKQ7xI